Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

„Domb oudalon van eggy öreg nyárfa, nyárfa Jalatt édesanyám háza. Édesanyám fej jár keszkenőübe, cipóud dagaszt nyárfatekenőübe." De a húszas ével szamosszegi csárdását már valószínűleg úgy ismertethetem, mint helyi specialitást: JSincsen kenyér, nincsen sóu, feleségem sincsen jóu, csuhája! Maj lesz kenyér, maj les sóu, feleségem is lesz jóu, csuhája!* Adatközlőim szerint, mikor Sörbe Pali, a húszasharmincas évek nagyhírű szamosszegi cigányprímása ezt húzta a bálban, még a 60 éves vénasszony is táncra perdült. Azoknak az apróbb rigmusoknak, melyekben a kenyér, illetve a kenyér készítésének egyik vagy másik eszköze valamilyen formában jelentkezik, szinte se szeri se száma Szamosszegen. Gyűjteményemből a következőket idézhetem, igen gyakran hozzáfűzött magyarázattal együtt: „Lesz mák szőllőü lágy lepén, nem éhezik a szegén.* Szamosszegen nem termelnek szólót. Csak itt-ott ^található egy-eery lugas, ősszel aztán a nyíriek jártak illetve járnak le szekérrel a faluba szőlőt árulni.Bégen terményért, búzáért, tengeriért adták a szólót,újabban pénzért. Ezekhez a szőlőárusokhoz kapcsolja a szamosszegi hagyomány a fenti rigmust, mondván, hogy ezt kiabálták faluhosazat az 80.