Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
meny felé szabad az út, akárhogy is zár a kemencejajtóu. Ezért ott, ahol a kemenceszáj kettős falazata közötti nyílás a kéménybe torkollik, egy lemezbél készült ki- és betolható 8ube*r-t alkalmaznak, amivel a kémény nyílást elzárhatják. Csak az így megépített kemencében sül szépen a kenyér. k kemence mérete változó, és a szamosszegi ember nem is méretben adja meg adatait,hanem úgy, hogy hány kenyér fér bele. Bzért van olyan kemence, amelyikbe öt, hét, kilenc, illetve tizenegy kenyér fér, no meg egy lep én y? A kemence fűtésének technikájáról később szólok majd. Itt azonban megemlékezem a fűtőanyagokról. Szamosszegen leggyakrabban búsaszalmával fűtenek. Ezt használják még azok a módosabb gazdák is, akiknek volna jobb minőségű tüzelőjük. Be a régiek is ezzel fűtöttek. A szalma mellett az izékkóuróu jött még számításba, de a fa sohasem! Egyik adatközlőm említette, hogy a húszas, harmincas években, sőt már jóval előbb is, gyakori volt a legszegényebbek körében, hogy az őszi munka befejezése után. mentek az erdőre, s ott garádlcskóurőut vágtak. Volt olyan ember, aki több kocsiravalót is összegyűjtött, s ezt használta aztán fűtésre kenyérsütéskor, illetve, szükség esetén téli tüzelőnek is. k kemencében történő fűtéskor a fűtőanyagot piszkálni kell, as elégett és elhamvadt pernyé t pedig kikaparni a kemenceszájnál levő pernyejukba. Az előbbit a pisska fával , az utóbbit a szévanóu-val végzik. A piszkafa egy körülbelül két méter hosszú egyenes fűzfa vagy akácfa gally, 2-3 centiméteres átmérővel. A sz évanóu egy ugyanilyen méretű, nyélr« szeralt, trapéxalakú deszkalap, ami furattal van kaparóazerűen a nyélre erősítve. A deszkalap 57.
