Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

tax hosszúak, és mintegy 10 cm átmérőjűek voltak. Rendeltetésük a kocsi meghosszabbítása volt, de ennek végére került a hordóukötél is, így a teher lekötésére is szolgált.Íz a kötél fából készült csigával volt ellátva.Szükség volt »ég a szekérhez két keresztfa is, amit az oldalrúd alatt a lőcsök mentén dugtak át keresztben a szekerén, hogy a két oldalrudat a lies magasságában tartsa.Kikor mindezeket előkereste a gazda, készen állt a hordáéhoz. Természetesen a gazdasazonynak is sok teendője akadt a hordáé előkészítésekor. Gondoskodnia kellett a sok munkás háromszori étkeztetéséről. Srre az alkalomra a hordást megelőző napon már kalácaot sütött a kemencében,a munkások számától függően olykor két kemencével la. Bs a sütemény kelt tésztából készült beigli-féleség és lepény volt. Tölteléke általában túró, mák, dió,lekvár és dinastelt káposzta. Á főzés, hogy az étel friss legyen, a hordás napján történt, de ahhoz segítséget kellett hívnia, mert egyedül nem bírt volna vele. A segítség általiban a rokon, szomszéd, barát asszonyaiból került ki. A hordás reggelén a szekeres gazdák egyenesen a földre mentek ki, nem gyülekeztek a búsa gazdájánál. Minden szekérre két ember kellett. A szekér gazdája mindig a rakóu volt,társa pedig a kévehányóu. A kévehányó villával a szekérre dobálta a kévéket, a rakóu pedig elrendezte azokat. A szekér megrakáaa szakértelmet igényelt .Hőbb a szekér derekát béllelte ki a rakó, aztán belehelyezte a keresztfát. Ezután sorban, tövével kifelé végig rakta az oldalrudat kévékkai, majd ismét béllelt

, de úgy» hogy a belül levő kévék kössék a szélen lévőket. Mikor egy sort így végig rakott, kezdte az újabb sort. Általában 5-7 keresztet raktak egy szekérre, ami a szekerén 4-5 sóznak 28.