Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
csararni. Itt a csavar rászorítása rögzíti a kaszapengét a kaszanyélhez, külön faékekre nincs szükség. Ha a szerszámot el5készítő gazda mindezekkel számolt is, még mindig nincs rendben szerszámmal. Íratáskor a búzát ugyanis nem rendre vágják, hanem rávágják a lábonálló búzára, hogy a marokszedóü könnyebben szedhesse kévébe. Ez a rávágás pedig csak akkor lehetséges, ha csapott van a kaszán, ami a levágott búzát az álló búzához fekteti. A csapott egy ostornyél vastagságú, ívben meghajló, kétágú vessző, leginkább verezsgyürü . Az egyágú vége a kaszanyél nagykőccsanak a tövéhez van dróttal erósitve, a kétágú vége pedig zsineggel kifeszítve meróleges irányban a kaszanyakhoz van kötve. 1 gyárból kikerült kasza éle vastag, azt kalapálni kell már új korában, de aratáskor naponként kétszer is. A kasza élesítésének is megvannak a sajátos eszközei, amit egy háziszőttes vászonból készült hurkostarisznyában, a fentéres tarisznyaban, tartanak. Az élesítőeszközők a következők: ülóü . ülóutóüke . kaszakalapács , fentéres és kaszakú . Az ülóü gyárilag készített kemény acél, amire a kaszapengét helyezve, a kaszakalapáccsal azt vékonyra kalapálják, kiverik . Az ülőtőke hengeralakú, 25-30 cm. hosszú keményfa, leginkább szilfa, aminek az alsó vége hegyesre van kiképezve. Rendeltetése az, hogy ebbe erősítik az üllőt,hegyes végével pedig a földbe szúrják, s így lehetőséget nyújt a kasza kalapálására a mezőn is. A fentéres régebben tehénszarvból, újabban horgonyozott lemezből készült tok, amibe vizet öntve a kaszakövet tartják,egy horog segítségével nadrágszíjukra akasztják a kaszások. Ha rendbe is tette kassáját a gondos gazda aratás előtt,előkészítő munkájával még mindig nines késs , 16.
