Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
búzánál aratáskor a szemveszteség la sok, mert a nagy melégben pereg a búzászen. Az aratás a régi parasztemberek legfontosabb, legnehezebb, de a legszebb munkája Is rolt, mert az élet . a búza adta egész évre a nélkülözhetetlen kenyeret. így mondták ezt a szamosszegi adatközlőim Is. Brr« a szép és fontos munkára gondosan és előre fel kellett készülnie nemcsak a gazdának, hanem a gazdasszonynak is. az előbbinek a szükséges szerszámokat kellett rendbe tennie, az utóbbinak pedig a megfelelő aratóuruhá-ról kellett gondoskodnia. Ho, meg aztán a szegényebbek körében nagy előkészítési gond rolt az aratási időszak élelem ellátásának zavartalan biztosítása is. Adatközlőim a saját gyakorlatukból a eallóu-val való aratásra már nem szolgálhattak adatokat, de egyikmásik idősebb kisgyerekkorából még emlékezett rá. Hogy Szamosszegen ebben a században sarlóval arattak volna,arra csak néhány kivételes példa került, Az első világháború idején fordult elő egy-két esetben, hogy a háborúban levő férj kaszálni nem tudó felesége az egy holdnyi búzáját sarlóval vágta le. Az alkalmazott sarlófajta itt a kaszasallőu néven ismert változat volt, a másik, clgáns&llóu néven emlegetett fajtát ismerték ugyan, de nem használták aratáshoz. Özvegy Lőrincz Pálné, nagykort megélt adatközlőm /1968-ban halt meg 93 éves korában/ emlékezete szerint viszont a múlt században ez utóbbi volt az általános használatú sarló a gyakrabban jelentkező aar lós aratásban. A századfordulótól az aratás legfontosabb eszköze a gyárilag készített kasza volt Szamosszegen. A kaszának három főrészét különíti el a szamosszegi ember: a fémből való kaszapenge . a fából való kaszanyél és a ke 'tis.
