Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

vekben lett általános. Ennek oka nem csak az volt, hogy a drága vetőgépet a szegény gazda nem tudta megfizetni, hanem az is, hogy nem is tudta gazdaságosan kihasználni,sőt vág egy harmadik ok is fennállt:Szamosszegen a vetőgép elé csak lovat szoktak fogni,a szegénynek pedig tehén volt az Igavonója. Ezt a szokást még az uradalmak is betartották, a vetőgépes vetést mindig a lófogatos kocsis, és sohasem az ökörfogatos béres végezte. Valahogy szamosszegi mentalitás volt, kimosolyogni a tehénfogatos vetőgépet. Ennek ellenére adatközlőim mégis tudtak egy-két példát mondani arra, hogy összetársulva szegényebb gazdák is megvásárolták a vetőgépet, és tehénfogattal vetettek vele. A vetőgéppel történő vetéshez már több emberre volt szükség. Egy személy - általában a gazda - hajtotta a lovat és tartotta a vetőgép szarvát

.hogy az mindig nyomon mennyen

. Ha nagyon rögös, kemény földbe vetettek, akkor a gép másik szarvát is tartani kellett. Ezt a feladatot mindig férfi látta el. Volt azonban szükség egy harmadik személyre is, aki a gép mögött ment és ellenőrizte, hogy nincs-e eldugulás. Különösen akkor volt erre nagyon szükség, ha puha, tapadős vagy éppen sáros volt a föld. Ilyenkor az isztlké

vel tisztogatni is kellett a gép csöveit. Ezt a munkát már nőre is rábízták. Gépi vetés esetén a munka befejező szakasza a d'dllőü vetés volt, ami azt jelentette,hogy a föld két végén keresztben is fordultak egyet-kettőt a géppel. Ennek célja az volt, hogy a fordulások egyenetlenségeit helyrehozzák. Gépi vetés után nemigen szoktak boronálni, hisz a gép csöve a földbe és nem a felszínre helyezte a magot. A búzavetéssel a gazdának ősszel és télen nem sok dolga volt. Jő időjárás esetén a vetés dús növése káli