Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
ros lehetett, mert csak sáz9ba nóütt tavasszál,a mire kilökte a fei.lét. megbukott . Bzért szokás volt kéa5 ősszel as Ilyen vetést megjáratni a juhokkal, hogy ritkább legyen. Szamosszegen azonban erre csak kivételéé esetekben kerülhetett sor, minthogy a község emberemlékeset óta nem foglalkozott juhtenyésztéssel. Az uradalmak meg tudták csinálni ezt úgy, hogy a birtokos urak nyírségi birtokairól egy-két hétre lehajtották a birkanyájat. Behány módosabb gazda is boldogult úgy,hogy nyírségi ismerőseit, rokonait kérte fel, hogy járassa meg birkáival m vetést. A gazdák nagyobb része azonban csak aszal tudott segíteni magán,hogy a vetőmagot caínyjávai szórta vetéskor, nehogy az túl sűrű legyen. A száraz, hosszú őszök egerei és pocokjai, valamint a téli száras fagyok ellen nem volt védekezési lehetőség, de az eljegesedett hóréteg feltörésével már próbálták a vetés lefulladását , klfülésjt . klpállását megakadályozni. A tavaszi olvadáskor is kapára volt szükség, hogy a felgyülemlett vizet a laposabb fekvésű részekről levezessék, nehogy kipálljon, elpusztuljon s vetés a vis alatt. Kora tavasssal, mikor a búzavetés földje már felssikkadt, meglehetősen sok tennivalója volt a gazdának a vetéssel. Ha télen száraz vagy volt,a búzavetés nagyobb levelei elfagytak, elszáradtak,s meg kellett tisztogatni, mert a szárazlevél korhadása fertőzi is a vetést, de aratáskor is bajt okoz, mert megtapad s kasza élin, nehezíti az aratást. Szén boronálással segített a azamoassegi gazda. Azzal az apró fogú, könnyű boronával, amit maktakaróubarena néven emleget, megboronálta a vetést, az összehúzott száraz kaparékot pedig vagy a barázdába dobálta, vagy, ha ideje megengedte, kihordta a dűlő végére, s ott 12.
