Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
ni fagy miatt ne« tudtak vetni, illetve a szegényeknek nem került ki idejében a vetőmag, akkor a tavaszi vetéssel le megpróbálkoztak, ilyenkor tavazbnsát vetettek. Ha «ár előre számoltak a tavaszi vetésre, akkor annak földjén ősszel mélyszántást végeztek, és tavasszal újra szántottak vetés alá. A tavaszi vetést azonban mellőzte a szamosszegi gazda, ha csak tehette, minthogy azt tartották a tavaszbúzától, hogy keveset terem, és alacsony a siker tartalma , nem lehet belőle jő kenyeret sütni. ás itt ismertetett talajelőkészítő munkát a vagyoni helyzettől függően különböző dolgozók végezték. Az uradalmakban voltak lefogattál rendelkező kocsisok , ökör»vagy bivalyfogatos béresek , illetve gépész , akik ezeket A «V a munkákat elvégezték.A vagyonosabb falusi gazda már egykét szóugát tartott, akinek az állatok gondozása mellett a foga tos munkák elvégzése, tehát a szántás is feladata volt JL középbirtokosok viszont maguk végezték a szántást« de segítségnek mindig ott volt vele egyik vagy másik haxv «adossa . A kisgazdák is maguk végezték a szántást a család besegítésével. A tehénfogatos szántás esetén ugyanis mindig szükség volt egy nagyobbacska gyerekre, aki a barázdában menve, vezette a jószágot. Persze, ha jól összeszokott és idősebb jószág volt az igavonó, akkor csak addig volt szükség a jószágot vezető gyerekre,amig febarázdőtak. Sajátos egyezség volt a földek feles használatakor. A birtokos ilyenkor csak a földet adta és a vetőmag felét, s minden munkát a vállalkozónak, a felesnek kellett elvégeznie,tehát a vetés alá való szántást ia. Ilyenkor természetesen a munkásé volt a termés fele. A talaj előkészítése után következett a vetés* Sem kerülhetett azonban akármilyen mag a földbe. A vető7.
