Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

magot la mindig gondoaan előkészitették a vetéshez. I munka - korszak éa vagyoni helyzettől függően - aée-máe Tolt.A század elejéig még minden gazda»utána pedig csak a szegényebbek, rostával tisztították kézileg a vetőmagot.A kézi rosta a n5k ezerasáma volt. Attól függően,hogy menynyi mag kellett a réteshez,már egy-két héttel előbb kezdték a rostálláat az asszonyok,eladólányok. Különböző szövetű rostákkal dolgoztak. Klőbb nagyobb lyukú, aztán kisebb lyukú rostát használtak. Az előbbivel a búzától a nagyobb szemetet választották el a magtól, az utóbbival padig az apróbbakat. Rostálás után meg la szelelték a magot, hogy a pehelyazerú szeméttől la tiszta legyen. A vagyonosabb gazdáknak ezt a munkát a falam- illetve harmados munkamainak az asszonyai végezték el, külön díjazás nélkül, csupán étkeztetést kaptak a munkavégzés idejére. A századforduló tájától azonban a vagyonosabbak különböző tisztító szerszámokat vásároltak, mint a szóuróumalom

. triJóür

.atb.Bzaket a kézi üzemeltetésű eszközöket már nem " r a nők kezelték, hanem a férfiak,de azok la a feles,illetve harmados munkásokból kerültek ki. A megtisztított magot vetés előtt csávázták

. Ss az eljárás gombamentesítés volt, amit kékkú

vel. azaz rézszulfittál végeztek. Nagy teknőkbe tették a búzát, ráöntötték az 1-2 %-os rézgálicoldatot, és alaposan eikavargatták benne. A csávában egy nap éa egy éjszaka állott a vetőmag. Voltak olyanok, akik ezután ponyvákra teregetve kiszárították,de sokan a csávázás utáni nap mar ázom nedvesen vetették Is. Adatközlőim szerint a vetőmag mértékegység« a véka volt. Minden négyszáz négyszögöl területre egy véka búzát számítottak vetőmagnak.Sz azt jelentett«, hogy 1200 négyszögöléé területű magyar hóud vagy klahóud három véka 8.