Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

EESTÁEUA MÚLTJÁBÓL III. ' Szén a héten egy pár apróbb adatot fogunk kommentár és magyarázat nélkül közölni, amelyek mindegyike igy is komoly érdeklődést érdemel. 1545-ben az Ungváron lakó Homonnay Imre és a Kisvárdán lakó Várday Mihály csereüzletet kötöttek, amelynek értelmében Tárday Mihály salétromot adott Homonnay Imre jó zemlini boráért. Kettőjük közül Homonnay Imrének volt fontosabb az üzlet, mert Várday Miklóshoz intézett levelében azt Írja, hogy Zágonba /Záhony/ viszi a bort, de ha Tárday Mihály ugy akarja, szívesen jön el a salétromért akár Kisvárdáig is. Messziről küldtek haza a földesurak nagynéha egy kis csemegét feleségeiknek. Tárday Mihály Ír ja feleségének Pozsonyból 1548-ban: „Thowabba Geztenyeth és pomagranath is kwlthwnk. Zenth János kenyeryth ys kwlthem." Az oláhok nemzeti hősévé avanzsált Mihály havasalföldi vajdának egy levele fennmaradt, melyet Tarda várának urához, Tárdai Katalin férjéhez, Nyári Pál grófhoz intézett. Ez a levél 1600. március 30-án kelt és azt irja benne Mihály vajda, hogy Nyári Pálnak, Tárdai Katalinnal 1600. május 9-én tartandó lakodalmán meg fog jelenni. Hogy aztán tényleg ott volt-e, arról nem maradt fenn adat. 1620. Szentiván havának 9-én Anarcsi István levélben kéri Tárdai Katalin nagyasszonyt, hogy a vár da i prédikátort egy prédikációra engedje át Anarcsra, aztán rögtön vissza is mehet. 89