Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

EESTÁEUA MÚLTJÁBÓL III. ' Szén a héten egy pár apróbb adatot fogunk kommentár és magyarázat nélkül közölni, amelyek mindegyike igy is komoly érdeklődést érdemel. 1545-ben az Ungváron lakó Homonnay Imre és a Kisvár­dán lakó Várday Mihály csereüzletet kötöttek, amelynek ér­telmében Tárday Mihály salétromot adott Homonnay Imre jó zemlini boráért. Kettőjük közül Homonnay Imrének volt fon­tosabb az üzlet, mert Várday Miklóshoz intézett levelében azt Írja, hogy Zágonba /Záhony/ viszi a bort, de ha Tárday Mihály ugy akarja, szívesen jön el a salétromért akár Kis­várdáig is. Messziről küldtek haza a földesurak nagynéha egy kis csemegét feleségeiknek. Tárday Mihály Ír ja feleségének Po­zsonyból 1548-ban: „Thowabba Geztenyeth és pomagranath is kwlthwnk. Zenth János kenyeryth ys kwlthem." Az oláhok nemzeti hősévé avanzsált Mihály havasal­földi vajdának egy levele fennmaradt, melyet Tarda várának urához, Tárdai Katalin férjéhez, Nyári Pál grófhoz inté­zett. Ez a levél 1600. március 30-án kelt és azt irja ben­ne Mihály vajda, hogy Nyári Pálnak, Tárdai Katalinnal 1600. május 9-én tartandó lakodalmán meg fog jelenni. Hogy aztán tényleg ott volt-e, arról nem maradt fenn adat. 1620. Szentiván havának 9-én Anarcsi István levélben kéri Tárdai Katalin nagyasszonyt, hogy a vár da i prédikátort egy prédikációra engedje át Anarcsra, aztán rögtön vissza is mehet. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom