Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

1753-ban hármas haláleset volt Kisvárdán. November 11-én irja Ifelith Péter Kisvárdáról Jósa Zoltán szatmári alkapitényhoz» hogy tegnapelőtt este halt meg Nyári Istvánná Telegdy Anna /Tárday Katalin lánya/, s ugyanaznap reggel pedig gróf Alaghy Menyhártné és gróf Bethlen Istvánné. A várdai földesurak pallosjogának maradványa az az elnevezés, amelyre a báró Horváth család levéltárában találtam rá. 1696-ban egy dűlőnek az elnevezése ugyanis: Akasztóhegy. Adóhátralékok már a régi világban is voltak: 1698ban Farkas Ferenc, János és Marci nemesek „az nagy terhes portio adózásának miyatta nem tudván honnan az Egykory portionkat meg fizetny", földjeiket zálogba adják. Dűlőnevek 1700-ból: Fiizeskert, Vadászkert, BökörHyuzó, Lenártó, Tölgyes, Feketeérhát, Hangyás. Hogy ez a Szent László kútja, amire egyesek még ma is emlékeznek, már 1717-ben is megvolt, arra tanúság egy adásvételi kontraktus, melynek felzetére ez van Írva: Ac Szent László kuttyanal magam földe mellett az barázdán, Veres Janóstul egy forintban vett irtovány földriil való levél. A már emiitett Akasztó dűlőre ujabb adat egy bizonyos földterület leirása a papi levéltárban: »Az akasztó fa mellett oldalul egy darab föld az Temetőre megyén véggel, alul szomszédgya M. Asszony részire való." A hárma sut már 1761-ben megvolt. Érdekes, hogy akkor nem litkei, jékei és papi útnak hivták őket, hanem, 90