Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

Kisvárda, mint plébánia 1317-ben fordul elő először az oklevelekben, amikor Sál, várdai plébános és Konrád, a várdai káplán többedmagukkal egy peres ügyben tanúbizonyságot tesznek egy Xisvárdán keletkezett oklevélben. 1331ben István várdai pap már borsóval alesperes,s lehet hogy az 1358-ban szereplő Istvánnal azonos. 1373-ban Lukács a plébános és alesperes, 8 ugyanő szerepel még 1380-ban is, 1381-ben már Miklós. Hézagos adataink csak 1422-ben emiitik megint a várdai plébánost Pili István személyében, s 1424-ben János, 1450-ben István, 1452-ben Mátyás, 1452-ben Mátyás, 1453-ban Mihály, 1470-ben Demeter a plébános Kisvár dán. Az első nyoma a zsidóságnak Kisvárdán egy 1508-ból fennmaradt számadásban található, amelyben a várdai vár gondnoka feljegyezte a vár érdekében tett kiadásait s bevételeit. Ebben fordul elő a következő tétel: „Judeo propter ferrum dedi den. JLAAVII." „A zsidónak vasért adtam 37 dénárt." Egyébként sem az 1453, sem az 1521. évekből fennmaradt összeírásokban a kisvárdai zsidóságnak még nincs nyoma, s éppen ezért abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy a fentebbi tételben szereplő judeus kisvárdai, vagy máshova való, esetleg vándorló zsidó volt-e? Érdekesek azok az ősrégi dűlőnevek, melyeknek egyike-másika tudomásunk szerint ma is megvan még, esetleg kissé megváltozott alakban. Egy 1324-ből fennmaradt határjáró oklevél tanúsága szerint a Kékese, Berenes és Várda közt elterülő vizek között voltak. Hyarazzegh, Hyarzegh és Elekszegh nevű terra sieoeaak szárazföldek, Erewzzygethe /Erőszigete/, Almaer /Almaér/ nevű inaulák szigetek, 87