Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

•ékkel, melyek minden ablakon mások. A szentélyt a hatszög három oldala zárta, az oldalfalakra derékszögben záraié hátsó felsiken az oltár fölött kerek, aérmüves ablakkal. A szentély belsejében a boltivek vállainál faragott támfejeken nyugodott a boltozat, s közülük hat támké ma is megvan félig bevakolt állapotban. Amennyire kivehető, az apostolok és a boldogságos szűz főszobrait ábrázolják. A boltozat ma már nincs meg. Az 1564-i Izabella-féle várostrom alkalmával lerombclódott, helyette nehéz, ormótlan téglaboltozattal a régi, magas boltozat alatt mintegy méternyire újra boltozták a templomot, lia már a hajé sem a régi. A templom eredeti hosszúságit nem tudjuk, szélessége ...méter volt. Freskókról, szobrokról nem tudunk. A 171

I. században említés történik egy kivont pallosu Szent Mihály szoborról. Hogy ez középkori eredetű lenne, nem tudjuk. A megmaradt középkori nyomokból kétségtelen, hogy a kisvárdai templom a környék legszebb és legnagyobb temploma lehetett, művészi szobrászmunkákkal, és minden bizonnyal fényes belső berendezéssel, melyből - a vallásháborúk állandó dulásainak következtében - semmi sem maradt fenn korunkra. A templom körül - középkori szokás szerint - temető volt. Báthori János ebben a temetőben verte meg 7árdai Domokos Bárha Péter nevű jobbágyát 1383-ban, mint azt a leleszi konvent Erzsébet királynénak jelenti. A középkori templom tornyának nyoma nincs. Nem tudjuk, 6 vagy 4 szögiétü építmény volt-e, azt sem tudjuk hány harangja volt. 7árdai Miklós 1446. július 13-án kelt végrendeletében az egyház harangjára 25 arany forintot hagyományozott. Az összeg igen tekintélyes volt abban az időben, hiszen 1448-ban a íerrarában tanuló várdai István Kiavárdéra küldött levelét vivő küldönc az utat 54