Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

Tán, azon város egész közönségének nevében személyesen előadták nekünk az ő elnyomattatásaik, szolgaságuk, zavartatásuk és kényelmetlenségeik pontokba szedett jegyzékét, mely oldalról azt bizonyították, hogy elnyomattatasakért a mi Várda városunk az elhagyatottságnak nagy kárát szenvedi, tudni illik ők maguk már csaknem a- szegénység legvégső szükölködésébe jutottak. Alázatosan könyörögtek hozzánk, hogy őket ezekből a bajokból emeljük fel és azt a várost és lakóit szabadságokkal és kiváltságokkal kegyesen felékesíteni méltóztassunk. Mi tehát annak a mi városunknak, ahonnan tudniillik mi és összes testvéreink és csaknem egész nemzetségünk elszaporodásunknak kezdetét vettük, elhagyatottságát, továbbá a lakosok ismert szegénységét, amit saját szemünkkel is láttunk, tekintetbe véve és leginkább sajnálva, népek sokaságával a várost felékesíteni és lakosai szükölködésén és szegénységén a kegyesség orvosszerével segíteni akarván, annak összes és minden egyes polgárát, népeit s lakosait, mind a jelenkoriakat, mind azokat a halandókat is, akik mostantól más birtokokról oda összesereglenek, a nemes Katalin a néhai kiváló Tárday Miklós ur és Hedvig, a néhai Tárday László özvegyei, az én ángyaim és fiaik, az én testvéreim beleegyező akaratából és azonfelül az én érett megfontolásomból a mi testvéreink javainak jó állapotáról és gyarapodásáról is gondoskodni kívánván, hogy az alább irt szabadságoknak, törvényeknek, rendelkezéseknek és kiváltságoknak, melyeket mi pontokba rendeztünk, a lakosok nyugalomban örvendezzenek, viruljanak és békésen dolgozzanak negállapitottuk és rendeltük. Mert többnyire a saját hasznukat néző várnagyok és tisztek dölyfőssége és féktelensége által nagyon sok zavargás és gonosztett keletkezhetik, hogy a lakosok és népek között igazság legyen, azért rendeljük, hogy annak a helynek 33