Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 20. Nyíregyháza, 1981)

esküdt 1468 laetare vasárnapján bácsi kastélyában járult az érsek elé, aki nem is zárkózott el kéréseik teljesítése elől. Az ugyanezen a napon kibocsájtott szabadalomlevelében mindenekelőtt az igazságszolgáltatásban tesz könnyítéseket. Az 1393-ban kapott földesúri törvénylátási jogot nagyrészt a város Túrájára ruházza át. A birőt ugy, mint szabad városokban szokás, a közösség közösen és egyező akarattal időnként választja, s a birő esküdt polgáraival együtt jár el, az ügyeket megvizsgálja, Ítélkezik, a teljesített fizetéseket nyugtatja, adósságokat megitél, kiszabja a bírságokat, büntetéseket és végre is hajtja azokat. ítélete ellen a földesúrhoz lehet fellebbezni és ez esetben a birő a földesúr Ítéletét köteles végrehajtani. Kifejezetten kiveszi az érsek az Ítélkezést a várnagyok és a tiszttartők kezéből, amivel az önkényeskedések miatti zavargások elejét akarja venni. A következőkben felmentést ad a lakosságnak a várszolgálat, különösen a virrasztás alól azzal, hogy ezért megváltást sem kell fizetníök. Ez azonban csak akkor lép hatályba, ha a várépités munkálatai már befejeződtek. A további pontok a heti- és nagyvásárok szabadságára, a vásárokon való bíráskodásra, a bormérésre és az urbáriális terhekre vonatkoznak, melyeket illetően az érsek fenntartja a régi szokást. Végül oklevélkiállitő jogot ad a városnak az adásvételi ügyletek érvényességét kötve ahhoz, hogy azok «52 a „város pecsétje alatt" köttessenek. Ezek a jogok mindenesetre az önkormányzat bizonyos tekintélyes mértékét jelentették, s védelmük alatt bizonyára békésen fejlődött tovább a város. Belső nyugalmát néha felverték a földesúri család egymással háborúskodó tagjai, akik olykor jobbágyaikkal valóságos ütközeteket rendeztettek, egyébként azonban • TV, század vége eae27