Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek 2. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 19. Nyíregyháza, 1981)

meg, melyek eléréséhez itt, a felvidéki gazdasági körülményekhez viszonyítva, a feltételek előnyösebbek voltak. A mezőgazdaság kiterjesztésével, a termőföld növelésével egy bizonyos rendi elkülönülés /endogámia/ alakult ki, amihez valószínűleg a kezdeti elszigeteltségük is hozzájárult.így például a gszdalegény csak gazdalányt vehetett feleségül,a gazdalány pedig nem mehetett szolgalegényhez. Azonban itt hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ez nem jelentette a szolgasorban élők diszkriminációját /lebecsülését/. A gazdák a szolgákat és cselédlányokat mindig megbecsülték, mindenkor baráti viszonyban állottak egymással.A fiatalabb gazdák az idősebb szolgákat és a cselédlányaikat általában magázták. A szolgák a gazda családjával egy asztalnál étkeztek. A szolga-személyzet egyik külön rétegét az ún, "taksások" képezték. A gazda a taksásnak szoba-konyhás lakást adott bérbe, amiért néki 40 napot kellett ledolgoznia a fontosabb mezőgazdasági munkák idején, például aratáskor. Élelmezésükről saját megük gondoskodtak. Azonban, amikor a gazdának dolgoztak, akkor a gazda konyhájáról kapták az élelmüket. Ezt a munkaviszonyt "udvorká"-nek nevezték. A szolga-személyzetnek és a taksásoknak egyaránt lehetőségük volt vagyont szerezni. Keresetükből sertéseket is tarthattak és azokat eladhatták,ebből földet vásárolhattak. Ilyen úton sok szolgalegény és taksás vagyont szerzett és a gazdák rendjébe került. A Nyíregyháza-környéki szlovák-tirpákok legfőbb megélhetési forrása a mezőgazdaság volt. A helyi lakosság tájékoztatása alapján a szerző leírja a termőtalaj kimunkálásának menetét,a gazdálkodás intenzívebbé válásának folyamatát. Amig a nyers termőtalajt nem művelhették meg kellően, addig elsősorban állattartással foglalkoztak. A fejlődés további szakaszában az állattartás fokozatosan hát105.