Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

tósben eladott ökrünket a vevőtől konfiskálta a áráért Tegze uramat hozzánk utasította. Szabó Lenci nem költvén el a maga részletét, vissza is adhatta; de én helyettem egyáltalában nem gazdag szülőimnak kellett visszafizetniök s igy a honvédruha megmaradt nekem,aki azt minden lelkifurdalás nélkül viseltem is, erra várakozva, hogy mielőbb beállhatok honvédnek; pedig hát akkor kaphattam volna, ha nem ilyen extra finomat, de állásomnak megfelelőt az államtól is... de hát eddig is jól esett benne a honvéd-látszatban brillírozni!... Meg kell itt jegyeznem, hogy a "nemes vármegye" a Deés felől hozott ilyenfajta szerzeményeket a magamfajtajú kis emberektől kérlelhetetlenül elszedte; de bizony a nagy embereknél sok volt és veszett ilyen vagy ennél jogosulatlanabb szerzemény. En tehát a deési dicstelen csatából szomorú emlékekkel és egy szüleim terhére lett honvédruhával várakoztam tovább a dolgok olyszerü fejleményére, amely lehetővé tegye nekem is álmaim megvalósulását, honvéddé lehetéeemet' ... és ez végre is elérkezett! ... A magyar hadsereg Schwechsti kudsrca és az arra következett szomorú tény, hogy a magyar fővárost Windiechgràtz elfoglalta és a magyar kormány Debreczenbe menekült, komolyabb erőfeszitésre sarkalta a forradalom intéző férfiéit. Szerencsénkre az ellenség nem zsákmányolta ki nagy előnyeit azzal, hogy egész Erdélyjel folytassa az előnyo° múlást a Tiszán át Magyarország szivébe nyomuljon. Talán a hagyományos osztrák copf; talán az a tartózkodás, hogy a tél nem alkalmas táborozásra épen a tiszta magyarok által lakott sik Alföldön, legfeltehetőbben pedig azórt

; mert az eddigi siker által elbizakodva kezökben vélték már tartani Magyarország sorsát, tavaszra halasztották a 41 o