Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

Az élelmezésre nem panaszkodtak, a koszt bőségesnek bizonyult, különösen a magyarlakta területeken, ahol igazi vendégszeretettel fogadták a honvédeket. A beszállásolások alkalmával nemcsak a szivek,de a kamrák is megnyíltak, megosztva a nemzet fiaival kenyerük utolsó darabját is. A felvonulás Désig majdnem három hétig tartott. A pontos menetirány Bartha Mór emlékezéseiből nem ismeretes, de feltételezhető, hogy a matolcsi század Luby Zsigmond vezényletével FUlpösdarőcról, Matolcson, Fehérgyarmaton át Szatmár felé vonult. Ott csatlakoztak a szatmári, Maróthy-féle önkéntesek, skik Rozeálybsn és környékén élő honvédek lehettek, ugyanis Maróthy János a rozsályi vár és a hozzá tartozó 600 hold föld birtokosa volt.A rozsályi református temetőben ma is látható a síremléke. Szstmártől a két ütegágyűval megerősített tüzérség fedezete mellett vonulhattak tovább /valószínűleg a Szamos jobb partján/ Nagybánya felé. A húsz napig tartó menetelés után 1848 november 24-én a két század elérte Best.Innen a matolcsi század Katona Miklós őrnagy parancsnoksága alatt vonult tovább a mintegy félóra járásnyira levő Désaknára, mi

g Luby Zsigmond kapitány Désen maradt. A felvonulás idején katonai akció nem történt. Másnap, november 25-én, kevés alvás után a század tesztjei megtekintették a tisztviselők által bemutatott désaknai sóbányát s mi g csodálták a bánya szépségét. Léstől délre megdörtültek az ellenség ágyúi. Urban, mint hivatásos tiszt, a stratégiai ismeretek birtokában - józanul mérlegelve helyzetét - úgy látta, hogy kockázatos lenne tovább nyomulnia Debrecen felé a Nagybánya-Szatmár-Nagykároly vonalon. Megállott tehát a hegyek között, Dés térségében.