Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)
1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján
A november 25-től december 20-ig eltelt 25 nap elegendő volt arra, hogy a magyar hadvezetőség kihasználja ezt a lélegzetvételnyi időt és megragsdja s kinálkoző lehetőséget. Bem tábornok ebben sz időben ajánlotta fel szolgálatát a magyar szabadságharc vezetőinek és Kossuth éppen a legalkalmasabb pillanatban, 1848 november 19-én nevezte ki az erdélyi hadsereg főparancsnokává.Ezzel fordult jobbra - ha rövid időre is - az erdélyi szabadságharc sorsa. Bem tábornok első tevékenysége sz volt, hogy "rendet, fegyelmet teremtett a sereg szétzilált soraiban és december 20-án Nagybányáról elindulva, karácsony napján Kolozsvár bevételével örvendeztette meg a nemzetet. Ezzel elvágta egymástól Puchner és Urban seregeit... igy Debrecen fedezve, a kormány és a Ház működése ott biztosítva látszott." 17 ' Bem tábornok lélegzetvételnyi időt sem hagyott Urbannak, folyton üldözte őt, s 1849 jsnuár 4-én Dornavatránél kiverte Erdélyből az ellenforradalom erőit. Ezután nyílt meg a lehetőség Puchner elleni remek sakkhúzásárs; Nagyszeben elfoglalására. A szabadságharc első évfordulójára csaknem egész Erdély felszabadult. A főhadsereg Windischgrätz vezénylete alatt nyugatról indult Pest felé azzal a céllal, hogy a magyar védelmi erőket gyorsan megtörje,a tartalékok összevonását megakadályozza és igy Magyarország ellenállását egycsapásra 18 megsemmisítse. Erdély déli részén Puchner osztrák altábornagy feladata volt az, hogy a Maros völgyén nyugatra vonulva Arad, Temesvár és Gyulsfehérvár vidékét megszállja. Ezzel - úgy vélték -, sikerül az egyre növekvő új honvéd hadsereg térhódítását visszaszorítani. Erdély középső részén Kolozsvár és a kulcsfontosságú