Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

A községben lezajlott események 1944. .január 1 - 1944. Oktober 28 között Községünk történetének leggyászosabb időszska ez a tiz hónap volt. A katonaköteles fiatalok - és idősebbek is - valamennyien katonai, vagy munkaszolgálatot teljesítettek. Alig akadt család, amelyikből az apa vagy a fiu - s legtöbb esetben mindkettő - ne hiányozna a családból. A Horthy kormányzó által irányított katonai vezetés nem adott felmentést még a különösen indokolt esetekben sem. Akik fegyverezolgálatra nem voltak alkalmasak,azokat munkaszolgálatra hivták be. Minél jobban közeledett határainkhoz a front, annál nagyobb volt e propaganda az orosz katonák ellen. Hatalmas plakátokon, - de élőszóval is hirdették,hogy féljen mindenki ez oroszoktól, az orosz katonáktól. A hatóságok szigorították sz esti elsötétitéseket. A fehér külső házfalakat sötétre,feketére meszeltetik, hogy az éjszakai légitámadások esetén ne szolgáljanak célpontnak. A március 19-i német megszállás után még gyakrabban jöttek a n

SAS"-os behívók. Szűkítették a kenyérfejedagokat. A zsidó boltosoktól, kereskedőktől megvonták a működési engedélyeket.A község leggyászosabb napja az a nyáreleji nap volt, amikor minden zsidónak két napi élelemmel a templomban kellett gyülekeznie, ahonnan lovaeszekérrel, csendőri kísérettel szállították őket Mátészalkára a gettóba. A deportáltak ingóságait leltárba vették, majd egy idő után nyilvános árverésen értékesítették. Községünkből 39 családot deportáltek: összesen 213 főt. Ettől azonban sokkal többen maradtak oda, illetve haltak meg, mivel a férfiak nagyrésze jóval a deportálások előtt már munkaszolgálatot teljesítettek, és azok közül is nagyon kevesen maradtak élve.