Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

A nyár folyamán a 18-20 éves fiatalokat, a leventéket la bevonultatták, nyilt parancs utján, zárt alakulatokban, a leventeoktaték vezetésével. £ fiatalok csak a "Levente Egye8iilet"-ben kaptak azelőtt minimális kiképzést ée ezzel küldték őket a frontra. Ezek egyrésze meghalt, vagy fogságba esett, a többiek hazakerültek. A felszabadító szovjet csapatok már Debrecen alatt hsrcoltak, smikor a község egy-két forrófejű vezető embere arra buzdította a lakosságot, hogy meneküljenek a községből nyugat felé, túl a Tiszán, mert ott biztonságban lesznek, mivel a felszabeditó szovjet csapatokat ott fogják megállítani. Az egyik tanitó saját maga akasztotta a nyakába a hírközlő dobot és utcáról utcára járva kiáltozta, hogy mindenki meneküljön! Néhány módosabb, lefogattál rendelkező gazda lovait befogta,sok élelmiszert és a családját felpakolta,

s elindult a nagy bizonytalanságba. Mivel a postahivatal vezetője is elhagyta a községet, október 15-től megszűnt a posta. A nincstelenek, cselédek, munkások, parasztok kissé féltek a közeledő fronttól, de egymást vigasztalták és áltslában nyugodtak voltak, vártak sorsukra. Pincébe, vermekbe vagy a kértükben ásott bunkerekbe költöztek és várták a felszabadulás nehéz óráit. Tudatában voltak már akkor annak, hogy számukra a következendő időszak rosszabbat nem hozhat, csak jobbat, mint ami eddig volt.KántorJánosi község 1944. október 28án szabadult fel, s ezzel a szegényparasztság szabadság utáni vágya teljesedett.