Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

3. Nagy Miklós: Kántorjánosi a Horthy-rezsim idején

A dohányosok az uradalom dohányát feles művelésben munkálták. A jövedelmük valamivel magasabb volt, mint a cselédeké. Sorsuk valamivel könnyebb, elviselhetőbb volt, mivel nem álltak olyan erős munkafegyelem alatt. Szabadidejük is jóval több volt. Pénzkereseti lehetőséget - ugyanúgy mint 1920 előtt 1929-ig a Pallavicinl őrgróf 280 kh szőlőterülete nyújtott. Ide nemcsak a környékbeliek, hanem a távolabbi vidékekről is jártak dolgozni. A szőlőmunkások munkaideje mint másutt is - napnyugtáig tartott. A napszámbér a következő volt. A metszés és permezetési munka 1,50 pengő. A kapálási munka felnőtteknek 1 pengő. Ugyanezért a munkáért a gyerekek és az öregek 60-80 fillért kaptak. A Horthy időszak alatt a tisztviselőket általában jól fizették. Egy községi tisztviselő havi fizetése 120-150 pengő volt. Egy magasabb tisztviselő /körjegyző,aljegyző/ 200-250 pengőt, a tanitó 150-200 pengőt kapott. Különösen jól fizették a katonákat, a csendőröket és rendőröket, a MÁV és a posta alkalmazottait. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak nagyon nehéz volt elhelyezkedniük, mivel több volt a diplomás, mint az állás. Egy községi tisztviselő, mielőtt kinevezést kapott volna, előzőleg egy-két évig gyakornokoskodott fizetés nélkül. Ha a főjegyzőnek ugy tetszett, még ezután se vette állományba.Vasúthoz, postához, állami intézményhez való elhelyezkedéshez protekcióra ÍB szükség volt. Alaposan utánanéztek annak, hogy az illető Bzocialiata érzelmü-e, nem volt-e,vagy nincs-e a családban és a közeli rokonságban kommunista. Ha akadt, akkor hiábavaló volt minden tudás, minden protekció. A felvétel előfeltétele volt még az is, hogy a pályázó katonaviselt személy legyen. 150.