Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

előbb egy pillantást kell vetnünk az erdélyi nemzetiségi politika alakulására. A közjogi szempontból külön államként kezelt Erdély mint nagyfejedelemség szerepel, külön közigazgatással és országgyűléssel. A paraszti elnyomás súlyosabb, mint Magyarországon. A magyar-román ellentétek elsősorban a magyar birtokos osztály és a magyar megyei tisztviselők zsarnokságából adódott, amihez hozzájárult a ro.tán nemzetiségi jogos követelések elutasítása is. Ha a magyar kormány e kérdéseket idejében rendezi, a román nemzet is fegyvert fog Jellasics "pánszlávizmusa és az osztrák abszolutizmus ellen, megkezdik a toborzást és szép szóval rövidesen 20 ezer ember áll majd a szabadság oldalára. Ám, a magyar kormány kevés figyelmet fordított a román kérdések teljesítésére, elég erősnek érezve magát az erdelyi mozgalom megsemmisítésére." Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a magyar-román viszony rendezésére mindkét részről több kísérlet is történt, s ezek minden esetben kudarccal végződtek. "A magyarországi partium! és az erdélyi román parasztság elsősorban Szatmár, Krassó, Közép-Szolnok, Felső-Fehér megyékben fordul szembe nagyrészt magyar földesuraival. Szatmár megye 12 románlakta községének parasztmozgalmait túlnyomórészt a tagosítás és a legelőelkülönités során elszenvedett súlyos méltánytalanságok váltották ki. Ezenkívül megtagadták az adófizetést,szembeálltak a megyei hatóságokkal." ^®' A román-magyar öszszefogást és az ellenforradalom felszámolását Erdélyben már a szabadság hajnalán, március 25-én szorgalmazni lehetett volna, ugyanis a 12 pontot a románok is elfogadták.A román-magyar kiegyezés törvényes úton történő megvalÓ8ltására július elején is lett volna alkalom, amikor