Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Valami jó szivü vót, aki itt járt, mindent elvégzett. Megfőzött, tisztába tett mindent. Másnap megint elment a kát öreg hazulról és a kisfedő megint elvégezte a napi munkáját. Az öregasszony azt mondja: - Ha ma is meg fogja valaki csinálni a munkát odahaza, akkor én holnap otthon maradok és ugy fogok tenni, mintha kijönnék és lezárom az ajtót és én meg bent maradok és alábujok a nagyteknőnek és meg fogom nézni, ho=; ki takarit nekünk. Hazamentek, ahogy az előtt való nap, minden ugy vót megint. Másnap mikor felkészültek, el is indultak, az öregasszony azonban otthon maradt és elbujt a teknő alá, Nem is soká kellett várni, mert mikor az ajtót bezárta, abban a pillanatban leszállott a fedő és elkezdett takarítani. Mikor az ajtó mellé ment a seprűért, az örsgaszszony kiugrott a teknő alól és megfogta a lányt. Mikor megöltelte, abban a pillanatban osuszőnak, békának vált. De azt mondja az öregasszony: - Annak váljál, ami voltál! Én nem bántalak- örülök, hogy lesz nekünk egy kislányunk. - Jó, én nem bánom, csak arra kérem, hogy senkinek el ne mondja, hogy kerültem ide! - Dehogy is mondom, drága gyermekem! Nagyon szerette az öregember is, az öregasszony is. Telt múlt az idő. Nagysokára a királyné kiadta a parancsot, hogy mindenki ott legyen este a fonóban. Senki se maradjon odahaza. Még az öregasszonynak külön megmondták, hogy ő is meg a nevelőlánya is ott legyen, mert a királyné nagyon kíváncsi volt rá. Este meg is kezdődött a fosztó, be ia gyülekezett 83.