Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

a nép, csak az öregasszony meg a lánya ment utoljára. Nagyon szép volt a lány, mindenkinek megállott a szeme rajta. Még a királynak is. Leültek fosztani. Egyszer kitalálták, hogy meséljenek sorba. Meséltek is. Már a lányra került a sor. Nem akart mesélni, de maga mondta a király, hogy meséljen. El is kezdett mesélni, az életét mesélte onnan, amikor elindultak Tündérországbői. A királyné hamar észbekapott, tudta, hogy már a mese az 6 életére tör. -Hagyd el már a mesét! Vége a fosztónak! Nagyon rosszul vagyok! - De a király azt mondta: - Mondjad a mesét és mindenki maradjon a helyén! El is mondta a mesét végig. Én még egyszer nem mondom el, ahogy volt, hisz mindenki tudja. Ahogy a lány befejezte a mesét, a király összecsapta a kezét és azt mondta: - Akkor te vagy az én igazi feleségem! Megvolt a királynak a nagy öröme. Mindjárt kiadta a parancsot, hogy rakjanak egy nagy máglya fát és ott égessék el annyostul a cigánylányt. Most már a király megesküdött az igazi szerelmével. Nagy lakodalmat csináltak, a három katona is ott volt, ők voltak a feltálaló legények. Most mér élnek boldogan egymással. Ennyi vót, mese volt! 84.