Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Aztán felpattant a sárkány a lova hátára és egyet ugrott, s már el is érte Tündérszép Ilonát. Elragadta azt a királyfi kezéből és azt mondta: - Hallod-e, te tündér király? Te pedig eredj haza! ígértem neked három világot. Egyet megadok neked, mert most megölhetnélek. Hazament a tündérkirály, nagyon busán. Egyszer igy szélt hozzá a lova: - ülj fel a hátamra, elmegyünk a tündérkirálynéért! A tündérkirály felült a lova hátára, és elkezdtek menni a szél irányában. Oda is értek. Akkor ment Tündérszép Ilona a folyóra, ruhát mosni. A tündérkirály odakiáltott neki: - Szivem szép szerelmem, gyere, ülj fel és elviszlek hazat - Hem ülök én, mert utolér a sárkány, és megöl mindnyájunkat! Akkor a tündérkirály leszállt és felemelte a Tündérszép Ilonát. Elindultak hazafelé Tündérországba. Erre elkezdett rúgni vágni a sárkány lova. - Hit rugol,vágol? Kutyák-ebek egyék meg a véredet szólt a sárkány. - Hogyne rúgnék, hogyne vágnék, mikor viszik Tündérszép Ilonát! - Tizenkét véka mogyorót megehetek, tizenkét hordó bort megihatok és utolérjük? - Meg! Erre a sárkány felpattant a lovára, és elkezdtek repülni a fekete felhők között. De Tündérszép Ilonáékat nem érték utói. Azt mondja a sárkány a lovának: - Nyerítsd már oda a király lovának, hogy, ha lelöki őket, mogyoróval és borral fogjuk etetni itatni. 76.