Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Odanyéritett a sárkány lova. A királyfi lova ezt mondja: - Hallod-e, te édes gazdám! Azt nyeriti a sárkány lova, ha lelöklek benneteket, akkor mogyoróval etetnek és borral itatnak. - Na kedves lovam, nyeritsd vissza a sárkány lóvá nak: Ha lelöki a sárkányt, akkor én cukros búzával fogom etetni és tündér forrásvízzel fogom itatni! Ekkor a király lova nyerített. A sárkány lova meghallotta, hogyha ledobja a sárkányt, cukros búzával fog élni és tündér forrásvizet fog inni. Abban a pillanatban ledobta a sárkányt a határéi. A sárkány rögtön szörnyethalt. A lova pedig utánuk nyargalt, és el is érte Tündérszép Ilonát. - Szerencsés jónapot, tündérek királya ás királynéja és kedves cimborám, most már együtt fogunk éldegélni. Nagy boldogságban mentek együtt hazafelé, Tündérország felé.Mindenkinek megvolt a nagy öröme, én ezt a boldogságot leirni nem is tudom. Hát még milyen nagy öröme volt az öreg lónak, aki a tündérkirálynővel az istállóban beszélgetett. Rúgott, kapált, nyerített örömében. De ez még semmi, milyen nagy volt a boldogság a íündárnép között, hogy visszatért az uj király és a királynéjuk. Éltek, éldegéltek boldogan, mikor nagysokára szomorúság állott be az uj király szivében. Egyszer a királyné megkérdezte, hogy miért búslakodik a férje ura? - Bizony, én azért búsulok, mert szeretnék hazameßni az én kedves szüleimet megnézni, hogy élnak-e,vagy maghaltak már? Nem sokat gondolkozott a tündérek királynéja sea,, mert őbenne is megvolt a nagy vágy. Ó is Bzeretett volna széjjelnézni, más országba elmenni. Felkészültek, előren77.