Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

elvitte magéval. Sokáig várta a király a feleségét haza­felé. De nem jött. Egyszer megindult az istálló felé. Be­ment és megszólalt a ló: - Na miért búsulsz, kedves gazdám? - Hogyne búsulnék, mikor itthagyott Tündérszép Ilo­na. - Nem hagyott az itt, csak muszály volt neki elmen­ni. Mert ellopta a sárkány, akit te felszabadítottál. Erre a király elájult bánatában. Mikor magához tért, megszólalt a ló: - Ne búsulj, édes gazdám, mert vissza fogjuk szerez­ni! Van nekem egy kis csikóm, azt ápold, mig meg nem nő! Majd ha meg fog nőni, az fogja visszaszerezni Tündérszép Ilonát. Hét esztendőig ápolta, etette a csikót a király. Mi­kor megszólalt a kiscsikó: - Most már, édes gazdám, ülj fel a hátamra! Elmegyünk Tündérszép Ilonáért. Fel is ült a lova hátára. Hogy megemlítsem, ennek a lónak öt lába volt. Mentek mendegéltek, elértek a sárkány országának határára. Meg is látták, hogy Tündérszép Ilo­na ment a folyóhoz szép kendőt mosni.A király megszólalt: - Szivem szép szerelmem, én a tied, te pedig az e­nyém. Gyere, ülj fel! Fel is ült, el is indultak. Erre a sárkány lova el­kezdett nyeríteni. Odament a sárkány. - Mit rugdalózol, a kutyák egyék meg a véredet! - Hogyne rúgnék, hogyne vágnék, mikor viszik Tündér­szép Ilonát. • Három véka mogyorót megehetek, három hordó bort megihatok, akkor utolérjük-e? - Megeheted, megihatod, még alhatsz is egyet, úgyis utóiérjük! 75.

Next

/
Oldalképek
Tartalom