Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Mikor haza értek, hát mindján, jajj, de dühös vót! - Megfőzted, ugy ahogy? - Meg - azt mondja -, el van készítve minden! Bementek, ettek. - Ha! Ha nem sikerült, harmadszor csak elfogom!- igy gondolta magába. De harmadik vasárnap is mondja a fijunak, hogy hát: készijje a jó ebédet, ük mennek a templomba.Mán alig várta, hogy odaérjenek. Bementek, hát nemsokára utána megy egy arányruhás ember be. Leül. Szép fijatalember. Hát kérem szépen, fele mise alig múlt el, felugrott, kifelé! Felugrott az izére, a Iura. Azok is mindján ott vótak. - Köd előttem, köd utánam! Elvágtatott, csak nem érték be. Elment haza. A fiju várta ükét. - Ho! Megvan az ebéd? - Meg! Ha, ebédeltek, de igen dühös vót. Ha jé van, hát ez elmúlt. Megebédeltek. Tovább éltek. Hát U mán szeretett vóna izét, a gyümölcsöt szedni. Ho, avval fogták magukat, azt mondja: - Fiju! Elkészits mindent, menyünk a templomba! Azt hitték, hogy no most majd ügyesebbek lesznek, osztán elfogják az illetőt. Mikor odébbment a galamb hozzájok, vagyis hozzá, mondja neki, hogy ennek a fának a gyümölc8it szeretné megszerezni. - A - azt mondja -, nem sokba kerül, de nagyon vigyázz magadra! Eridj el a templomho. Te fölmensz a templom tetej

ire, ott van egy lyuk, a templomba három körte lőg be. Eztet olyan ügyesen vágd el, hogy a kést, vagy valamit le ne ejtsél! Hozd el magaddal és tedd el! Ha mikor bemennek a templomba, hiába vigyázza az a43.