Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

- Kaptál? - Kaptam - feleli a katona. Erre a másik két katona egyszerre ment volna befelé» A katona nem mondta előttük, hogy mit kapott «Ilikor az ajtóhoz ért a másik kettő, akkor mondta, hogy "botot". Errs már csak az egyik katona lépett be. Az is osak azért ment be, mert már benyitotta az ajtót és már nem mert visszalépni. Ez is ugyanúgy járt, mint az első katona. Csúnyán, kikapott. Amikor kérdezi tőle a másik két katona, hegyt - Kaptál-e? Azt felelte, hogys - Kaptam. Már kékül is a helye. De már a harmadik katona sem akart szégyenbea maradni, igy hát belépett c is a királyhoz. - Jónapot kivánok, felséges Jdrélyatyém! - Jónapot, te szerencsétlen, hát mi járatban vagyi - Pelséges királyatyám, azért jöttem, hogy letöltöttem a katonaidőmet és még annyi pénzem sincs, hogy hazamenjek, hogy éhen ne haljak. - Rendben van - mondta a király. - Adok neked kétszáz forintot,, csak engem üss pofon, mert nagyon vlasket az arcom! Erre a katona ugy képenütötte a királyt,hogy az rögtön szédülten terült el a földön. Ekkor a testőrök, nem tudták, hogy mit csináljanak, mert nem kaptak parancsot, Várták, amig a király feleszmél. Amikor aztán a király feleszmélt és felkelt, azt mondja a katonának: - Látom fiam, hogy ember vagy a talpauou. Itt tan a pénzed, nem kettőszáz, hanem háromszáz forint. Erre a katonát eleresztette. Amikor a katona, kämenr hát kérdezi tőle a másik két katona. - Kaptál-e? :-=>.