Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

• Én nem botot,én pénzt kaptam.Oda mertem ütni a királynak. Ezekkel a fájdalmakkal és örömmel útnak indultak hazafelé. Útközben jót aulatoztak, ettek,ittak. Már majdnem hazaértek, hát egyszer látják, hogy egy lovaskatona sebes vágtatva megy utánuk. Amikor odaér hozzájuk, hát megáll. Azt mondja a katonáknak: - Amelyik pofonütötte a királyt közületek, az azonnal forduljon vissza, mert hivatja a királyi Erre a pénzt kapott katona nagyon megijedt és bánatos is lett. Vét még hatvan forintja, azt odaadta a másik két katonának. - Itt van még ez a hatvan forint.Már ti mindjárt hazaértek.Ezt meg odahaza igyátok meg! Mondjátok meg a szüleimnek, hogy engemet már nem látnak többet I Engem egész biztos megölet a király, ha visnzamegyek. Azzal felült az egyik lóra, amit a lovaskatonák hoztak és visszament a királyhoz. - Na - mondja a király - Ugy látom, te bátor ember •agy! Itt vm ez a kis levél. A város bármelyik részében, bármelyik vendéglőben annyit ehetsz, ihatsz és muzsikál tathatsz magadnak, amennyi neked jélesik, csak először bemensz a paphoz és bejelented, hogy melyik vendéglőben fogsz mulatni! A pap majd elmondja neked, hogy éjjelre mi lesz a kötelességed. Most pedig visszakapod a fegyveredet, felszerelésedet és azzal elindulhatsz! Ugy is történt. A katona elment a paphoz. És a pap elmondta a katonának, hogy nappal ehet, ihat, de éjjelre egy olyan templomban fog szolgálatot teljesíteni, ahol már sok katonát megöltek. De, ha három éjjeli szolgálatot kibir, akkor a király feleségül adja hozzá a lányát. A pap megkérdezte, hogy melyik vendéglőben szándékozik mu26.