Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

Mikor oszt kiálltak, Mátyás király ment és az ezredes jelentette, hogy az ezred készen áll. Akkor Mátyás király rajok nézett,

elforditotta a fejét és majd meg pukkadt a nevetéstől. - Mi ez? Hát én egynek vágtam le és mindnek fél bajusza van? - Gondolta -, ezt az én kópém tette, aki a verembe dugott! - Mátyás király gondolta magába - ha ez a huszár

1 ezt nem tudja kiigazolni, hát szigorúan megbüntetem! De várom, hogy mi lesz a fakarddal! Mátyás király aztán elibéek fordul. Mérgesen kiáltja: - Őrmester! Az egyesből vezettesse fel azt az elitéltet! És levinni a sirgö'dörhöz, mert lefejeztetem! Erre Mátyás király odalép az öreg huszárhoz, - aki nek fakardja vót -. Azt mondja neki: - Na fiam, mivel te vagy a legvitézebb huszárom, ezt te fejezed le! Erre az öreg huszár megsápadt és igy felelt: - Felséges királyom, még három évet rászógálok, csak vonja vissza a szavát, én sose vótam vérengző! Erre Mátyás király azt felelte: - A parancsot végre hajtani! - Az egész ezred rekszfront masirem cugmars, le a sirgödörhöz! Mikor megállt az egész ezred, akkor Mátyás király odalépett a Jóska öreg huszárho': - Na fiam, az Ítéletet hajtsd végre! Gondolkozik a Jóska huszár.: a hétszencségit, hisz levágnám, mint a gyalogbékát, de nincs mivel! Ekkor hap~ tákba vágta magát a király előtt és igy felelt: - Felséges királyom, ha mán mindenáron nekem kell lefejezni, kérnék egy pár percet, hogy fohászkodjak » mennyei atyához! 148.