Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

melly minemű móddal, és jussal volt, darabilis /véglegesen/ volt é vagy csak ad tempus /egy időre/ jő volna végire menni és ha mostanra ki terjedhető volna, assignalna is

M /kiosztaná ismét./ Possessio BÜD 1688. /A budi birtok 1688-ban/ Most elhagyatott, melynek lakosai ezelőtt katonák voltak, lovasszolgálatot teljesítettek, majd csökkenvén a biztos dijszabás, fejenként két tallért, végül pedig egyet fizettek Szent György ünnepén, összesen tizennyolcat évente. Az itteni major /gazdaság/ elhagyatott, aminek csak a telke van meg.A rét füve hat szekérnyit hozott. Hogy hova széledtek el Büd volt lakói, pontosan ne© tudjuk. Feltételezésünk, hogy északra menekültek, ahol kevésbé voltak kitéve a zaklatásoknak.Egy ottani kutatás, névelemzés, ha mód és lehetőség volna rá, eredményre vezetnek minket. Ez egy későbbi időnek less majd a feladata. Bűdről, mint lakott területről, illetve községről nem tesz említést az 1699» 1704, sőt az 1707-es összeírás sem, amelyet 1707. május 29-én irtak alá Kisvárdán, Jósa "a nagyságos fejedelem generáíadjutánsa" és Szunyogh István megyei deputátus, mikor a megye területén befejezték a "szabad városok, falvak és salétromfőző helyiségekről készült összeírást.

M Ez községenként felsorolta, a II.Rákóczi Ferenc szabadságharcában résztvevő fegyverviselo katonák neveit. Hogy a kuruc szabadságharcban a budi lakosok közül kik vettek részt, nem állapithatjuk meg

t de valószínű, hogy a menedéket nyájtó helységek lakóival együtt teljesítettek katonai szolgálatot. A szentmihályl fegyvert viselők között Csikós Gazsi, Kun János, Szépe /Szép/ János, Biró János, Vincze Péter olyan nevek, melyek mögött volt budi lakosokat sejthetünk. Büd a sálét47.