Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

ean ezt olvashatjuk: "In possessions Biiüd, Budi Hadaagy Monue György, MODUS Tamás eskütt ember hitek szerint vallyák az Töröknek ók adott nem adtának, ad. 2-dum punctum vallyák. Hajtottak el az Kurtzok 120 lovakat, ökröké tt 281, tehén féle ... barmott 271-gyet. Summa pénzt vöttönek rajtok az kurutzok 129 forintot." 57 Tehát a fajtája sem kiméit« a lakosságot. Csapás volt a népre a hadátvonulás, mindegy hogy ellenség, vagy felszabadító. Az elhajtott vágómarháért nem fizettek. Egy ilyen sarcolás ujabb lépés az elszegényedés felé. így megérthetjük, hogy minden katonai megmozdulás hirére menekült a lakosság. Az osztrák katonai vezetés azon a cimen, hogy védelmezi a népet a kóborló hadak ellen, katonákat szállásolt be • falvakba. Az igazi ok az elkeseredett emberek fékentartása, így biztosították az adónak, a porciónak a behajtását. 1676. március 6-án Kisvárdán tartott megyegyűlésen ^emecsey Ferenc és Hegyery István küldötteknek adott utasításban olvassuk: "... ha az militaris tiszteknek panaszolnak reájuk,annyi haszna, min ha az falra hánnok az borsót és többitjük nyavalyáinkat ezeknek tollalásábsn is." /NYÁL. Lt./ Az egyik panaszos levél igy hangzik: "..nagy külső ée belső szorongatás, szabad jövésük menésük nincs, nem szánthatunk, vethetünk, az ml régi szántó földeinket is az vadak madarak lakják." " Egy másik kimondottan budi panasz: "..félkezénél, féllábánál fogva felakasztják s szegénységet és ugy kínozzák ameddig tetszik, majd a félholtra kínzott szerencsétlenek szemérem testökre hurkot vetnek e ugy hurcolják, vonczolják őket a porczióért, mivel immár ugy elpusztultak, hogy semmiképpen magok erejéből meg nem adhatnák." 59 38.