Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)
hogy a hajdútelepek és a megye között állandósult a vita, de igazolja azt is, hogy a hajdúkiváltságok vonzották ezekbe a helységekbe a szökött jobbágyokat. Határozott követelése Szabolcs megyének: ^as igaz hajdúság csak ez Öt hellből álljon: Polgáriban, ííánásban. Hatházban, Perezlen /Vámospércsen£ Zoboszlóba, a többiben hajdú ne legyen,hanem paraszt ember" - külön hangsúlyozza még, hogy: "Nyir-Egyházán hajdú ne legyen, minthoc? ország utában vagyon". J Emlékeztetőül meg kell jegyeznünk, hogy Haj-du várisfjgye ebben az időben még nem létezett, caak 1874-ben alakult Szabolcs és Bihar megyékből. Azt ie jő tudnunk, hogy a hajduvárosokba azért volt kevés beleszólása a megyének, mert az odatelepitettek örökös joggal kapták a földet Bocskaitól. A magánföldesúri hajdúk nem lettek szabadpa»rasztok,mint a hajdúvárosiak, de földet, megélhetést biztosított az állapotuk, mentesek voltak a jobbágyterhektől - nem fizettek kilencedet, tizedet - elismerték szabadköltözködésüket. Reformátusok többségben BÜD lakossága továbbra is élhetett békességben, élvezhette védettségét. Ebből az is következik, hogy szabad vallásgyakorlata volt. A debreceni református egyházmegya 1679-ben a "Vaj da-Kábán" tartott gyűlésen ugy határozott, hogy a kb. 20 évvel előbb elpusztult, vagy szétszóródott Tedely község református egyházának ingóságait BÜD református egyháza őrizze, a határozat igy szól: "A tedei egyház czinkannája, czintányérja, ezüst pohara a budi ref* egyháznál tétessék le, mig a tedejiek régi lakóhelyükre visszatérnének". Bűdön ebben az időben fából épült .re• ' 35.