Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

venni. 10-15 liter hegyaljai borral tért haza, azt itthon nyereséggel eladta. Ez fedezte az ut költségeit. A patto­góból 3-4 nap alatt annyit árult, amit 2-3 hetes napszám­mal keresett volna meg. A hétből még maradt az otthoni munkára is néhány nap. Takarékos , meggondoltan költekező volt a budi ember. Minden célja egy-egy darab földnek a "ragasztása" /vásár­lás/. Polgár, Tikos, Tiszadada, Tiszalök és Büdszentrai­hály szomszédos község BUddel, az emiitett községekből többnek volt a budi határban ingatlan tulajdona. De 1940­re már csak néhány kis szentmihályi gazda járt át szánta­ni, vetni. A budi ember koplalt, megvonta magától a je­falatokat, és megvásárolta az "idegenek" földjét. Sok nincstelen budi ember a semmiből küzdötte föl magát a te­hetősebb gazdák közé. Eljárt vásárokra, adott- vett, tá­jékozott volt az árak felől. Akit tudott, becsapott, de ha ez rajta történt meg,nem haragudott az illetőre: "hát nem átejtett? Jól tette, miért hagytam magamat". Hegpróbált pénzt szerezni Amerikában is.Bankból vett fel kölcsönt az utazásra, majd küldte haza a dollárt. El­ső dolguk az volt,hogy megszabaduljanak a magas kamattól«. Kint igénytelenül élt, minden centet összerakott, és ami­kor annyi dollárral rendelkezett, amiből 5-10 hold földet vehetett,hazajött a családhoz.Egykettő, ha kint felejtet­te magát. Hűséges a falujához.Idegenbe,ha el is ment dolgozni, legfeljebb egy hétig volt távol. Uradalmakban, más köz­ségekben kommendes cseléd nem volt.Szerette a nyüzsgést, mozgást, a kötetlen és nem árára, perore beosztott munkát. Arra törekedett, hogy a maga ura, parancsolója legyen. "Reggel nyolcra a jegyzőnek be kell ülni az irodába,a ta­nítónak az iskolába, a harangszó a papot a templomba szó­lítja.Ha kifizetem az adómat,nekem nem parancsol senki." 144.

Next

/
Oldalképek
Tartalom