Lapok Tiszavasvári történetéből 2. Tiszabüd története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 16. Nyíregyháza, 1980)

Függelék Milyen volt a budi ember? Eléggé köztudott, hogy a tiezabüdl ember kicsit más, mint a környező települések lakosságai. A tiszabüdiekről tudják, hogy mozgalmasak, szókimondóak, öntudatosak, vállalkozó szelleműek /kereskedésre hajlamosak/. Talán ezért kaptam azt a megbízást, hogy a község történetének megírásakor ne feledkezzem meg a tiszabüdi ember jellemvonásainak leírásáról, az "eltérés" okainak felderítéséről, magyarázatáról sem. Mivel, véleményem szerint ez a téma nem tartozik szorosan a falutörténethez, jobbnak láttam ezt a kérdést külön tárgyalni. NOB hát, milyen is volt a budi ember? Zárkózott, nehezen barátkozó, bölcsen mosolygó és hallgató.Sajátságos észjárását nehéz követni, sokáig kell együtt élni vele, amig rájön az idegen, mi rejlik a bizalmatlanság és rejtélyes mosoly mögött. Ne csodálkozzunk sajátos viselkedésén, fondorlatos magatartásán. A mostoha életkörülmények tették azzá, amivé formálódott. Mindig szembe találta magát az elnyomóval, a kizsákmányolóval, akár a földesurat szolgálta, akár a kincstár földjét túrta. Ismeretlen előttünk az a hely, ahol az 1727-28-ae éveket megelőzően élt, dolgozott. Nem lehetett elpuhult, mert vállalta az ismeretlent, bizonytalanságot és egy uj otthon építését. Vállalta a jobbágysorsot, a kamarai tekj8ás szolgáltatást. Csak szorgalmas, munkabíró, dolgozni szerető ember vállalkozhat olyan feladatok megoldására, ami az ujratelepülés velejárója, Beregből, Máramarosból tömegesen érkeznek Bűdre, bi140.