Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

magyar fajta szarvasmarha ló . sertés juh db 73.997 27.050 106.239 225.531 kisbirtok 56 % 79 % 37 % 9,5 * közép- és nagybirtok 44 % 21 % 63 % 90,5 % A századforduló évtizedeiben kissé meglassult az állatállomány növekedése. Az 1910-es évektől ujabb nagyarányú emelkedés tapasztalható, ami a 40-ee évek elejéig tart. A növekedés megszűnése kapcsolatos többek között az ugarlegelck fokozatos elhagyásával, amit nem követett a takarmány termesztés megfelelő mértékű emelkedése. Nyirlugos állattartásának alakulása, ezen belül a szarvasmarha arányának magas volta hasonló a szomszédos dél-nyirségi községekéhez, azonban néhány sajátos körülmény is szerepet játszik. A nyirlugosi állattartáe nem méreteiben eltérő, hanem az állatfajok arányában és főként az állattenyésztés és a földmüvelés kapcsolatában. Ez utóbbi legjellemzőbben abban nyilvánult meg,hogy Nyirlugoson a határ felét állandóan legelőül használták, egészen a legutóbbi időkig. 5 A nyirlugosi állattartáson belül a legfontosabb ágazat a szarvasmarhatenyésztés volt, ezt a mult század 80as éveitől napjainkig tudjuk nyomon követni. Ellentétben a szomszédos községekkel, Nyirlugoson az 1920-as évek vé-