Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

géig alacsony maradt a sertések száma. A szegényebbek, a zsellérek sem mindig neveltek hizót, viszont 1-2 tehenet lehetőség szerint mindenképpen tartottak.A 15-20 holdas gazdák is gyakran 1-2 hizót neveltek, igy csak ünnepnapokon került az asztalra szalonna, sertészsír. Ugyanekkor e juhászat szinte teljesen megszűnt a faluban, mert a szarvasmarhák számára fenntartott legelőkről kitiltották a juhnyájakat. A határhasználat. A jobbágyfelBzabaditáB után a paraszti birtokon, főleg a gyengébb talajú, vagy a piacoktői távol eső, elzártabb területeken a kétnyomásos rendszer gyakran tovább élt, a Eyirségen még az 1860-as évek végén is általános volt. ' De a század végére legtöbb helyen felváltotta a háromnyomás,'azaz s vetetlenül maradt, legelőnek használt terület a határ egyharmadára csökkent. Nyirlugoson ezzel szemben egy sajátos rendszert alkalmaztak az 1940-es évek végéig.amelyben - hasonlóan a kétnycmásos gazdálkodáshoz - a határ fele mindig vetetlen maradt. A helybeliek ha tárhasználatukat mégynyomásos vfi • négyfordulós rendszernek nevezik, ugyanis négyéves forgóban alkalmazták: I. forduló: őszi. II.i tavaszi /kapás/, ———— III.: ugarlegeló

, IV.: parlaglegelő

, vagy pihenóföld. A határhasználat ilyen formája a legeltető állattartás számára különösen alkalmas volt, ugyanakkor a kétéves pihentetés a szántóföldek termőképességét is fokozta. Hoszszu fennmaradása /ami az extenziv jelleg konzerválásával járt együtt/ a szük határ s a viszonylag nagy állatállomány, illetve a legelő - és szántóterületek rossz minőséQ gének következménye. A határ, a szántók a mult század utolsó évtizedére a vízrendezések és a nagyarányú erdőirtások befejezésével véglegeesé vált. A legeltetés kizárólag az ugarlegelcre