Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

készítette eszköz.A szénavágó megvágott kazalból /4.kép/, a szénát szénakosár

ral vagy hará

val hordják be az istállótól, szekéren viszik be a szénát. Takarmányozásnál a szénát ritkán adták keverés nélkül, tisztán a jószágnak. Ha nagyon sok széna termett, eladták a szomszédos községekbe. Ha kevés volt a széna, kevert takarmányt adtak a jószágnak: öaszerázték, összekeverték szalmával vagy zöld füvei 2/3 széna: 1/3 szalma arényban. Főleg anyaszénát kevertek igy, szükség esetén azonban sarjút is. Tavasszal a friss zöld füvet is keverték szénával, hogy ne csapja által a jószágot. Kevert takarmányt lónak, marhának egyaránt adtak. Félszecska volt annak a takarmánynak a neve,amelyet ugy készítettek, hogy vizes pelyvát korpával és szénával keverték. Ezt is ette minden jószág. A szecskét szecskavágóval vágták szalmából, kukoricaszárból. Egy nagy dézsában készitették el: sós vizet és korpát tettek a szecskára, összekeverték,ugy adták a jószágnak. Jelentős volt a nyirlugosi szénakereskedelem. Debrecenbe vittek szénát a szénavásárra, legtöbbet a honvédség részére. A környező falvak gazdái is sok szénát vásároltak Syirlugosről. A gazda, akinek eladó szénája volt, a kapura szénacsóvót tűzött, innen tudták az idegenek, hogy hol van eladó széna. A széna ára igen változó volt, általában 1 q széna ára megegyezett 1 q burgonya árával. Az állatfajok szerinti takarmányozás nem volt tul változatos. Tehénnel, ökörrel,lóvel egyaránt etettek mindenféle takarmányt: anyaszénát, sarjút, töreket, pelyvát, kukoricaszárat /ezt lónak nem adták/, lucernát, lóherét, tököt, répát, burgonyát. Zabot csak lónak adtak. A szántóföldi takarmánytermesztés nem tul jelentős 13 » ' ma sem a takarmányozásban. A határt négynyomasos rend-