Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

szerben művelték, s igy gyakorlatilag az egész határ fele legelőül szolgált, ami a takarmánytermesztést háttérbe szoritotta.A trágyázás sem volt tul nagymérvű: az 1935-ös statisztika szerint a trágyázott terület összesen 1545 kat. hold,ebből mindössze 1 kat. holdat trágyáztak műtrágyával. A trágyázott rét területe 211 kat. hold. Nyirlugos egykori szlovák-ruszin eredetű lakosságának régi anyanyelvi emlékei megőrződtek a szénamunkák terminológiáiban. A népnyelv ilyen elemei: perbát'e 'forgatni*, hrábly 'gereblye', velo 'villa*, kosa 'kasza', voz 'szekér*, kosetü 'kaszálni*, kosetü kamny 'kaszakő'. A vetett takarmányokat már csak magyarul ismerik. Nyirlugos szénagezdálkodását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az extenziv tartásmódot jelentő makkoltatás, migráció, szabadon teleltetés még néhány évtizede együtt élt a lassan fejlődő istállózó állattenyésztéssel. Az istállózó állattenyésztés általánossá válását gátló tényezők közül jelentős a határ müvelésmódja /négynyomásos/, valamint az, hogy a legeltetés mellett fejlett volt nyirségi viszonyok között a falu szénegszdálkocása.Az állattenyésztés szerepe napjainkban kezd visszafordulni a földmüvelés mögé, s a szántóföldi takarmánytermesztés és az ezen alapuló állattartás kezd tért hóditani. Jegyzetek: 1. Balassa !

.. 1945.; Ikval N

.. 1962.; Szabó M., 1957. 2. Paládi-Kovács Á., 1971. 3. Szabadfalvi J., 1970. 4. Márton B

.. 1928. 84. 5. Károlyi L., 1911. 148. 6. Borsy Z., 1961. 301.