Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

nálta, a Tanácsköztársaság idején elmenekült a falubői, a földjeit felosztották/. A volt Károlyi-birtokon 1950-ben az első termelőszövetkezet alakult meg. A Károlyi uradalomra,az uradalmi gazdálkodásra elsősorban a volt uradalmi dohánykertészek emlékeztek részletes ismeretekkel viszaza. A récens gyűjtések szerint a dohányosoknak, de a béreseknek és a taksásoknak is külön tanyájuk volt. Az uradalom felbomlása után a dohányosok továbbra is tanyáikon maradtak. Ezek közelében 5-6-8 kh. földet kaptak, s 1950ig ezen gazdálkodtak. A másik nagybirtok szintén Nyirlugos határában, ill. ahhoz kapcsolódóan Szennyespuszta kb. 2.000 kh-as területén volt. Ez a terület a 18. században már a Patay-család kezében volt, s különféle örökö8ödések után a 19-20. ez. fordulóján is ők a birtokosok. Ezzel egyidőben a családnak a megyében több helyen is voltak jelentős kiterjedésű ingatlanai. A gazdaság kiépített központja Bájon volt. A récens gyűjtések ma már nem utalnak a Patay-csalédra, ami nyilván azzal függ össze, hogy birtokaikat rendszeresen bérbeadták. A bérlők közül élénk ismeretek kötődnek egy Kun Mátyás nevü emberhez, majd egy Temjén nevű, nyírbátori illetőségű bérlőhöz. Az 1940-es években /a zsidóüldözések idején/ ezt a földet a falubeliek között kiosztották. Később itt alakult meg az Állami Gazdaság. A szennyespusztai földeken élénk ismeretek kapcsolódnak a Gencsy-uradalomhoz, ill. a Gencsy-családhoz. A Gencsyeknek Balkányban volt jelentősebb birtokuk /4.000 kh./. 1900 után lett a család birtokos Lúgos határában. Ez minden valószínűség szerint összefügg azzal, hogy Gencsy Béla /aki a Nyíregyházi Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Rt. elnöke, a Nyirvizlecsapoló Társaság elnökségi tagja volt/ 1900-ban meghalt. özvegye minden bi-