Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)
kas szerkezetű tillón végeztek. A t rést követő rostpuhitó eljárások közül esek a dörzsölés fordul elő, amely a fiatal lányok esténként, kalákában végzett munkája volt. Ilyenkor egy-egy háznál többen összejöttek, s a névnélküli egységekbe rögzített félmarok kendercsomókat lábbal tiporták, d örzsölték . Egy-egy csomó dörzsölése a kender minőségétől függően háromnegyed-egy órát vett igénybe. A megdörzsölt kender egy-két nepot állt asját porában, majd létrához, fatörzshöz veregetve kiceapták belőle a pozdor- nyát . Ezt a rost minősítése követte, amelynek eszköze a gereben volt, a munkafolyamat neve pedig gerebelés . Mis falvakhoz hasonlóan itt ie egy-vagy két fajtB azaz, ritkább,vagy sűrűbb fogú gerebent használtak. Ezért - a kétféle eszköz, vagy az egyes eszközön történő többszöri mlnősitéB eredményeként - Nyirlugoson is többféle rostminőséghez jutottak. Egy gereben használata esetén egyszeri rostminŐ8Ítés után kendert és csepüt kaptak. /Ilyen minőBités és minőség terminus ismeretes a szomszédos Nyirmihálydiban is/. Ha egy gerebenben többször is meghuzgálták a rostanyagot három minőséget kaptak. Igy szálkendert . aljkendert és csepü t. /Nyírbátorban ugyanilyen eljárás után szálszösz , aljszösz és csepü lett a minőségek neve, a közeleső Nyírpilisen feje, koccsa és csepü volt az elnevezés./Ha kétféle gerebent használtak, akkor ie három minőséget válogattak szét, s ezek elnevezése egyezik az egy gerebenben kétszeri megvonás után nyert termékek elnevezésével, tehát ezálkender t. alj kender t ée csepü t kaptak. A rost minősítését a fonásra való előkészítés követte.Ezt ágyazásnak nevezték.A fonás eszköze a talpasguzsaly volt, amelynek csak helyben és a szomszédos falvakban készített, esztergályozott, fényezett változatára emlékeznek. A kerekesguzsalyr ól hallottak, de nem használták a
