Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

évtizedben felgyorsult folyamatát a paraszti termesztők a következőképpen magyarázzák, ill. indokolják: "a második háborútól hat-nyolc féle krumplit termesztettünk. Most is három-négy évente jelenik meg egy-egy uj fajta. Mindegyik nagyon jól terem kezdetben. Jól is teremnének ezek, de a krumplit nem lehet éveken keresztül ugyanarra a helyre vetni. Ezért volt jó a nyomáé. Minden vetemény akkor három év múlva került vissza eredeti helyére, azaz minden évben uj földbe, más helyre vetettünk. A krumpli meg főleg olyan,hogy akkor terem, ha évenkint változik a helye. Ezért van az, hogy régebben, amig meg volt a nyomáB egyegy fajtát évtizedeken keresztül is vetettünk, most meg egy-egy fajta bárom-négy évnél többet alig-alig bir ki." Az ültetés és müvelég formái, eszközkészlete A földrajzi adottságok és a nyomáskényszer biztosította lehetőségeken belül a talaj kiválasztását egy-egy nyomáson belül lényegesnek tartották, de a talaj előkészítésére tul sok gondot, munkát nem forditottak. /Ez még az utóbbi években is jellemzője a burgonyatermesztéenek/. A talajkiválasztás a tengerivel való egy táblába vetés eBetén azt jelentette, hogy a tengerit igyekeztek kötöttebb talajba vetni, ml g a homokos részek megmaradtak a burgonyának, ahol egy-egy ujabb fajta nagy termésátlaggal termett, A viszonylag gyakori elfajzáBnak minden bizonynyal az is oka lehetett,hogy a századfordulót követő egykét évtizedben a gazdaságok az apró, étkezésre, eladóéra nem alkalmas, hasznavehetetlen gumókat vetették el. Ugy tartották, hogy "a hitvány burgonya a földbe való, a jót meg el lehet adni". Az ilyen kiválasztáshoz a kézi vetés kapcsolódott. A föld kiválasztásának esetlegessége, a vetőgumók rossz minősége, a vetés alacsony színvonala mellé kapcsolódó nagy, vagy viszonylag jó terméé magyaráza-