Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

tát a termesztésre rendkívül kedvező földrajzi adottságokban fedezhetjük fel. Nyirlugoson a tengeri és a dohány ültetéséhez hasonlóan a burgonya vetésének is fontos eszköze volt a sorozó

. Az igy meghúzott barázdákban haladtak az ültetők. A vetés eszköze a zsák volt, amelynek csucsájá

ba egy krumplit kötöttek, hogy a zsáknak legyen "fogása". Az egyik ebből vetett, mig a máeik ember kapával vágta a földet. Nyirlugoson általános volt a burgonya kétszeri kapálása. Az első kapálás akkor történt, amikor a burgonya 8lo cm. magasra nőtt. A kukorica első kapálásához hasonlóan először itt is simára kapál

tak. A két növény elaő kapálása közötti különbség csupán annyi, hogy a kukoricát hosszában, a burgonyát pedig minden esetben keresztbe

. 8zéltibe kapál

ták. A második kapálás a gazdasági munkáktól és a növény fejlettségétől függően néhány hét múlva következett. Ezt általánosan töltögetés

nek nevezték. Ilyenkor a tengeri és a dohány müveléséhez hasonlóan minden bokor tövére töltést készítettek. A töltögetés a dohánynál az 1923/3o-as évekig, a tengerinél a 3o/4o-ee évekig fordult elő, mig a burgonyánál a müvelés eszközkészletétől függetlenül napjainkig megmaradt. Ez összefügg azzal,hogy a dohánynál és a tengerinél a töltögetéenek csak a növény szárának megszilárdítása volt a lényeg, a burgonyánál pedig a gumók földalatti fejlődésének a takarás fontos feltétele volt. Az ekekapával való művelés megőrizte a kézikapálás terminusait. A müvelés két folyamatának megfelelően kétféle ekekapát alkalmaztak. A páros kiskapával ellátott earaboló eké

t a simára kapálásnál, mig a töltögető eké

t a második kapálásnál használták. A töltögető eke szimmetrikus ekevassal és kormánylapáttal volt ellátva, s ezek változtatása egyaránt alkalmassá