Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

kor megmaradj on*A beázott szárkévéket már nem használták, legfeljebb a földbe mélyített gödrökben tárolt és szalmával borított krumpli fölé rakták. A száraz kévéket az istállóba hordva szarvasmarha-alomként használták és használják. Összevagdalva takarmányóztak vele. Hasonlóan a takarmányozást szolgálta a megfosztott kukorica csuháj

a. A kukoricaszárat a takarmányozáson kivUl nagy mennyiségben használták fel a különböző gazdasági építmények falának készítéséhez. Ezen tul csaknem minden portán találkozunk szárkévékkel borított pincékkel, vermekkel. A lakórész és a gazdasági udvar elválasztására szolgáló kerítést a napraforgókóró mellett még elég gyakran kukoricaszárból csinálják. A napraforgó és a kenderkoró mellett szerepet kap a dohányszáritó pajták, kukoricagórék, disznó- és tyúkólak oldalfalónak elkészítésében és fedésében is. A szár korábban fontos tüzelőanyag volt, de ez a szerepe a kenyérsütő kemencék megszűnésével arányosan szorul háttérbe. c, Burgonya Már a 19. századi gazdasági leírások is kiemelik, hogy a tengeri és dohány mellett a Nyírség igazi hazája a 38 burgonya termesztésének is. A 20.század elejétől - főleg a nagybirtokon - a burgonyát nemcsak étkezésre, értékesítésre és takarmányozásra termesztették, hanem je39 lentős mennyiségben használták szeszgyártásra is. A nyirségi burgonyatermesztésről nagyon jó és alapos néprajzi elemzést ad Nyárády M.

. majd ujabban értékes történeti áttekintést készített Erdész S. 40 A Nyírségre jellemző képtől alig tér el a Nyirlugoson gyűjtött ismeretanyag. Különbséget elsősorban az egyes fajták helyi megjelenésében és egy-egy fejta termesztésének időperiódu-