Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

zenkét éves forma gyerek vót, meghaltak a azülei, a nagybáttya nevelte. A nagybáttya Nagypénteken egy egész kenyeret megszegett, oszt annyi karéjt vágott, ahány marhája vót - ezt mondta valaki neki, hogy igy tegyen - rakó ttya vesszőből seprűt kötött, oszt éjjel kiült az istállóba.Anyámat is maga mellé ültette, várták, hogy fog jönni az, aki elvette a tehén tejét. Kitették maguk mellé a kenyereket is. Tizenkettőkor látják, hogy jön egy fehér alak. Nyúlt a kenyerek után, ő megfogta a rákottyaseprüt, oszt jól elverte. Akkor oszt elszaladt az alak, ők meg bementek a házba, de nem feküdtek le mer* mondták neki, hogy aki megrontotta a tehenet, az fog menni sót kérni, de akárki lesz is az, ne adjanak neki, mer' nem gyógyul meg a tehén. Reggel fele jön is valaki, náluk meg égett a mécses. Bekopognak. - Alusznak még? - Nem alszunk mink. - Nyissa mán ki! Kinyitották az ajtót, hát a komaasBZonyuk vót. Vitt egy findzsát, hogy adjanak mán neki egy kis sót, mer' kenyeret sütne, de nincs só. Nem adtak neki, azt mondták, nekik sincs. Elment a komaasazonyuk, de még aznap megbetegedett, a tehénnek meg még aznap visszajött a teje." /Jarabikné Pók Borbála 68 éves, gör. kat./ A gyűjtött anyag alapján szeretnék itt kitérni néhány általánosabb jellegű,de az állatokkal kapcsolatos hiedelmeket is érintő kérdésre.Az anyag alapján azt hiszem megállapíthat juk, hogy a falu hiedelemvilágában la valóban jelentős szerep jut a haszonállatoknak.A hagyományok megőrzésében több tényező játszik szerepet. Egyik konzerváló erő maga a hagyományos gazdálkodási forma, a lényegében