Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

nagyobb változások nélküli kisparaszti állattartás, melynek struktúráját nem érték olyan lényegbeli minőségi változások, mint amilyenek akár a gazdasági élet egyéb területein, akár a társadalmi élet rendjében bekövetkeztek. A hagyományok megőrzéséhez ez önmagában természetesen nem elegendőjszükség van egy olyan rétegre, amely megőrzi,átörökíti a hagyományokat. Ebben fontos szerepet játszanak a nők; az állatnevelés, gondozás magyrészt az ő feladatkörükbe tartozik, s mivel a nők életmódjuk zártsága, a munkavégzés otthonhoz kötöttsége miatt hagyományőrzőbbek, konzervatívabbak, mint a férfiak, éveken át végrehajtották az anyjuktól, nagyanyjuktól látott vagy hallott rítusokat, babonás szokásokat. Természetesen nem vonatkozik ez a nők minden rétegére; az életszínvonalbeli,műveltségbeli különbségek módosító szerepén tul legfőbb differenciáló tényezőnek az életkort tekinthetjük, ezért minden korosztály másképp viszonyul a hiedelmekhez. Kétségkívül a legidősebb nemzedék az, amely a legtöbb hiedelmet ismeri, és ami ennél sokkal fontosabb, gyakorolta, esetenként ma is gyakorolja azokat. A középkorú nők gyermekkorukból még sok akkor élő hiedelemre, termékenységvarázsló rítusra emlékeznek, s bár náluk ezek a legtöbb esetben elvesztették valódi tartalmukat, a ritus kerete, a szokás mint üres forma gyakran máig megmaradt. A fiatalok körében már nem beszélhetünk továbbélésről, gyakran még a hiedelmek ismeretéről sem. Ha ismernek is állatokkal kapcsolatos hiedelmeket, elsősorban olyan gyerekek, fiatalok, akik nagyszüleikkel együtt laknak, vagy gyakran vannak együtt - ők már nem fogják örökíteni a hagyományokat tovább. A férfiak nagytöbbsége megveti, lenézi a hiedelmeket, asz8zonymesének, bolondságnak tartja. Az állatgondozás hiedelmeit he ismerik is, kevesen vannak,akik valaha is gya-