Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

fiataloknak, gyerekeknek ezek már csak szórakoztató mesék a régi időkről. Számukra bennük elsősorban a mesés elemek dominálnak, gyakorlati életükkel már nincs semmilyen kapcsolata a mesélők által egykor esetleg végre is hajtott cselekedeteknek. Nyirlugoson a hiedelemtörténetek minden esetben a legtöbb hasznot hozó háziállathoz, a tehénhez kapcsolódnak. Ezek közül közlök néhányat: "A miénktől is elvették 2 tejet, nem adott, mán egyszer bádoggal mentünk alá.De az a tehén, még ha csak szekérbe vót is fogva, ugy is csak elvágódott. Azt mondták, menjünk Mihálydiba egy emberhe', de akkor az mán a Cserhágón lakott, ott találtuk meg. Elébb nem akart segíteni, azt mondta, sokszor elverték mán őt ezer*. De aztán azt mondta, szitáljuk meg a hamut, keverjük össze ercspaprikával,ezeket meg főzzük bele édes tejbe, oszt kilenc reggel napfelkelte előtt adjuk be a tehénnek.Elébb nem akarta ,rugott-vágott , de csak megfogtuk az orrát, oszt a szájába dugtuk. Attól oszt magához jött, este mán ötliteres bögrével mentünk alá fejni, ugy megjött a teje." /Magyarné Hlács Róza, 74 éves, gör. kat./ "Acsádon laktunk, amikor a mi tehenünknek is elvették a tejét. Jött a tehén a mezőről, borja vót éppen. Anyám hajtja hazafele, oszt egy öregasszony megkérdi tőle: - ügye sok tejet ad az a tehén? - Nem - azt mondja az anyám -, csak éppen a családnak elég. Másnap megy fejni az anyám,de mán C8ak rugott-vágott a tehén, egy csepp tejet se adott. Oszt ez a tehén, ha jött haza a mezőről, mindig annak az öregasszonynak az udvaróra ment. Meg se lehetett többet fejni, mig másodjára meg nem ellett. Ez az öregasszony tőszomszédunk vót, boszorkány vót, az orrán vót egy nagy seb; azt mondták,