Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

ban ismert hiedelmekből gyakran formálódnak hosszabb-rövidebb hiedelemmondák, amelyekben az adott hiedelemkör néhány jellegzetes, esetleg valamennyi eleme előfordul. A hiedelemtörténetek igen elterjedtek a faluban, sok adatközlő egy-egy rontással vagy annak gyógyitásával kapcsolatos hiedelmet egy kerek történettel is alátámasztott. Ez azonban nem tekinthető helyi specialitásnak, hiszen mondakincsünk legélőbb, legszívósabb rétegét alkotják a boazorkány személyével és állatrontó tevékenységével kap22 csoletos történetek. A hiedelemmonda általában valamilyen hiedelmi képzet körül alakul ki, és mivel bizonyoB fokig absztrahál,a hiedelmi képzet eltűnése után is fennmaradhat, és sok esetben fenn is marad. Lényegében ez a tulajdonsága nyújt segitséget ahhoz,hogy a már gyakorlatból eltűnt, s a passzív tudóskincsből is eltűnőben lévő hiedelmeket fel lehet még tárni. Magát a hiedelemmondót ugyanakkor életben tartja közvetitő, tanitó funkciója is, amellyel a közösség felé továbbítja a hitvilág egyes még » 23 élő, vagy már konzervált elemeit. A hiedelemtörténetek - főként a boszorkánnyal és a tehénrontással kapcsolatosak - általában erősen lokalizáltak, helyhez, időhöz kötöttek.Az anyagomban közlendő hiedelemtörténetek nem képviselnek azonos fokozatot. Közülük az utolsó kettő az, amely a közlés formáját, megformáltságát, stilusát tekintve legközelebb áll a tulajdonképpeni mondához, a másik kettő a monda felé vezető ut alsóbb fokán van. A faluban gyakran ismernek hiedelemtörténeteket fiatalok, gyerekek is, azonban ezeknek más és más a funkciója minden korosztály körében. Az öregek a szüleiktől hallott vagy velük megtörtént eseményt mint valóságos történetet mesélik el még ma is. A történetek hiedelmi elemei és gyakorlati életük között még szerves kapcsolat volt. A